Most így visszatekintve... huh. Azért nem tagadhatjuk, hogy az érettségi időszak nem a legszörnyűbb az ember életében. 12 évig elvan, úgy ahogy, semmilyen nagyobb megmérettetés nem áll az ember előtt, aztán jön a 12. év és hirtelen komoly emberré kell változnod és tanulnod, mint az állat, hogy megírd és lefeleld a tételeid. Aztán jön a nagy puff. Rengeteg ember van a mostani osztályomban is, akiket nem vettek fel. Pedig aztán vannak köztük, akiknek 400 feletti pontszámuk volt. Mellettük én labdába se rúghatok... Mondjuk nem is akarok. :D

A lényeg, túl vagyok az érettségin. Durva, mennyire be voltam fosva és milyen könnyen lement az egész (nem mondom, hogy gyorsan, mert azért mennyi időt bent kell ülni, hallgatod az előtted felelőt, ha nem megy neki, rögtön elkezdesz azon agyalni, hogy majd te is úgy leégsz és belesülsz a feleletedbe... fölösleges idegeskedés). Azért sokat kellett szenvedni.

Innen üzenem minden idei és jövőbeni érettségizőnek, hogy NYUGI. Nem nagy szám az érettségi. Írásbelin még súghatsz is a társadnak... :"D A feleletnél meg lényeg, hogy folyamatosan beszélj és próbálj minél jobban felszabadult lenni.

Nem hármasok lettek az érettségijeim. 2 ötös, 2 négyes, 1 hármas. Ez jó. Örülök. Nem vettek fel sehova, de egyáltalán nem bánom. Nem tudom elképzelni, ahogy előadásokra ülök be. Nem. Az határozottan nem az én világom. Ahol most vagyok, jó helyen vagyok. Persze azért tartok a májusi vizsgáktól. Itt már angolul is kell felelni. Szakmai angol. >.<

Címkék: visszatekintés

Szólj hozzá!

Még mindig nem érzem magam jobban. Az előbb is elsírtam magam, mikor anya átölelt. Azt mondta, ne sírjak, mert kell. Meg hogy a hülyék átmennek, az okosok meg pityeregnek. Nem akartam, nem is tudtam volna szólni bármit is, de... Ez nem így van. Egyáltalán nem vagyok okos. Tudom, hogy ezt szeretnék, de ez sosem lesz így. Valószínűleg sosem lesz diplomám, mert ha be is kerülök valahova, szerintem önként fel fogom adni. Egyáltalán nem vagyok okos.

Az a legszarabb, mikor a nővérem mondogatja, hogy tanuljak. Mikor neki kellett tanulni, akkor miért nem csinálta? Elegem van. Azt akarom, hogy végre vége legyen. Már az sem érdekel, ha hat tételt kell húznom. Nem érdekel, hogy csak hármasok lesznek az eredményeim. Nem érdekel, csak túl akarok lenni rajta.

Szólj hozzá!

Muszáj kiírnom magamból a világnak a dolgaim, mert a családom egyszerűen nem képes felfogni, amit mondok. Nem figyelnek rám és ez nagyon szarul esik nekem. Aztán mindig papolnak, hogy csináljam ezt, csináljam azt, csak az a baj, hogy nem tudom megcsinálni. Ezt most értem a tanulásra. Már óvodába is gyűlöltem járni, aztán jött az iskola és ez a gyűlölet csak nőtt. Na meg, ahogy teltek az évek csatlakozott hozzá még a zeneiskola, ahonnan nem engedték, hogy kiiratkozzak, pedig szörnyen utáltam. 8 rohadt hosszú évet kellett ott is lehúznom. Általános iskolában olyan osztálytársakat kaptam, akiknek a 3/4 részét gyűlöltem. Igazából egy csoportba sem tudtam beilleszkedni. Próbáltam ide-oda csapódni, de végül mindig egyedül kötöttem ki... Ezért örültem nagyon, mikor M-mel és Zs-vel úgy egymásra találtunk. Csak aztán jött L és átmosta az agyam. Azt csináltam, amit mondott, pedig abszolút nem értettem, mi a fenét keresek én ott és miért csinálom azokat a dolgokat. A szörnyű általános után jött a gimi. A gimi, ahova nem akartam jelentkezni, ahova nem akartam, hogy felvegyenek. Persze amekkora mázlim van, sikerült megint kikapnom egy fantasztikus osztályt. Gyűlöltem őket az első pillanattól, hogy elindult a 9. osztály 2007 szeptemberében. Ez a gyűlölet csak még fokozódott a 4 év alatt, de ez már nem fontos. Már megszabadultam tőlük. Nagyjából. Hiszen vége a négy éves szenvedésnek, véget ért. De még mindig vissza van az érettségi szóbeli része. Szar, mert tudom, hogy nem fog sikerülni olyanra mint szeretném, mint szeretnék. Anyáék folyton csak azt mondogatják, hogy tanuljak. És olyankor mindig azt mondogatom a fejemben, hogy ők persze könnyen beszélnek. Annak idején egyáltalán nem volt ennyire komplikált az érettségi, meg az iskola. Teljesen más helyzetben nőttek fel, más iskolába jártak. De könyörgöm, ez a 21. század, évről évre egyre nehezebb az érettségi, még a tanárok is csak kerek szemmel bámulnak a dolgozat lapokra. És így várják el tőlem, hogy jól teljesítsek. Akkora rajtam a nyomás, hogy legszívesebben sikítanék. Sikerült kontrollálnom magam 4 évig, nem volt könnyű, most mégis állandóan sírhatnékom van. Már akkor is könnyes lesz a szemem, ha meghallgatok egy dalt. Utálom, hogy ennyire érzékeny vagyok és nem is értem, miért lett ez. Annyi szar történt velem. Tini lány létemre kövér vagyok. Még ha az lenne, hogy jól állna, ahogy egy csomó embernek, de én csúnyán vagyok kövér. Az arcom pattanásos és egyszerűen nem tudom magam rávenni, hogy befeküdjek a kozmetikushoz, mert voltam már párszor és nem bírom a fájdalmat. Kicsi a fájdalomküszöböm és egyszerűen nincs is arra 4-5 évem, hogy majd azután talán elmúlnak a pattanások és valamennyire szép lesz az arcom. Nekem most lenne erre szükségem. De még tetézhetném a sort azzal, hogy mennyire eldeformált a lábam és az ujjaim. Pont tegnap mondtam nővéremnek, hogy még Versailles Hizaki is nőiesebb, mint én, pedig ő férfi!! Hogy lehet ez... Mikor fajultak el ennyire a dolgok... Ha elmegyünk vásárolni, a legtöbb ruhából, amit kinézek magamnak egy sem jó rám, nincs méret, csak olyan ruhákból, amik nem tetszenek vagy egyszerűen nem állnak jól. A legtöbb ruhám ronda, nem állnak jól. Utálok felkelni, utálok felöltözni, utálok kilépni az utcára. Kövér vagyok, ronda vagyok, semmi nőiesség nincs bennem, ezért sírok és eszek, bánatában mindenki eszik, én is, ezért csak még jobban hízok. Állandó körforgás. Vagy pár ritka alkalom, mikor úgy érzem, legalább egy nagyon kicsit szép vagyok, de aztán visszazuhanok a valóságba és rá kell jönnöm, nincs ez így. A családomnak kéne a legjobban támogatnia, de nem figyelnek rám és nem támogatnak. Inkább csak még szurkodják belém a késeket. Egyszerűen csak el akarok tűnni erről a világról. Folyton azt érzem, azt gondolom, bár meg sem születtem volna. Bár ne léteznék ezek a világon. Számomra nincs itt semmi fogódzkodó. Semmi, amibe kapaszkodhatnék.

Az iskolában rövid anyagokat meg tudtam tanulni, de sokszor van, hogy elolvasok valamit és 5 másodperc múlva már nem emlékszem rá, mit olvastam. Nem értem egyszerűen, hogy miért rossz ennyire a memóriám. Hiába erőltetem magam, nem megy. És nem arról van szó, hogy én nem próbálkozom, igenis próbálkozom, de nem megy. Nincs erőm. Mert senki sem áll az oldalamon, senki nem támogat, senki sem veregeti meg a vállam, ha valamit jól csinálok. A családom meg sem próbálja értékelni azokat a siker élményeket, amik számomra sikerélmények. Teljesen egyedül vagyok. Borzalmas nagy űr van bennem.

Már évek óta gondolkodom azon, mi legyek, ha nagy leszek, hogy ne a pályaválasztáskor kelljen kigondolnom. És az van, hogy ahogy telt az idő, teltek az évek, rá kellet jönnöm, hogy azok az álmok, amiket célként kitűztem, teljesíthetetlenek, mert nem vagyok okos. Sosem voltam jó tanuló. Örök középút. De rendben voltam ezzel. Aztán jött a gimi és rá kellett jönnöm, hogy ez egyáltalán nem jó. Az osztály 2/3-a kitűnő vagy ötös tanuló volt és szörnyen éreztem magam, amiért nekem nincsenek jó eredményeim... Feszélyezve éreztem magam minden dolgozatnál, mert a barátaimnak megy, nekem meg nem. Jött a pályaválasztás és nekem nem volt tervem. Mindenki tudta, hova akar menni, mit kell ezért megtennie, én meg ott álltam és nem tudtam mit tegyek. Nem azért választottam azokat a szakokat, amiket megjelöltem, mert annyira nagyon érdekelnének, egyszerűen csak nem tudom mi tévő legyek és meg kellett valamit jelölni. Direkt olyan szakot akartam, ami talán nem olyan nehéz és főként nem kell sok pont. Tudtam, hogy nem fog jól sikerülni az érettségi. Ahogy nem sikerült a belsővizsga sem.

Kész katasztrófa vagyok. Mit kezdjek magammal?? Nem vagyok se szép, de okos. Akkor mi van a kezemben?? SEMMI!! Teljesen nincstelen vagyok.

Elmondom, mik voltam a terveim. Mert voltam terveim. Először állatorvos akartam lenni. Sok évig ezt akartam csinálni. Szegény, elesett állatokat gyógyítani. Imádom az állatokat. De el kellett vetnem ezt az álmom, mert a pontok hatalmas nagyok, be sem kerülnék, ha bekerülnék, az első vizsgán meghúznának és mehetnék a fenébe. Aztán pszichológus akartam lenni. Észrevettem magamon, nem az a középpontba vágyó ember vagyok, jó nekem a háttérben, jó hallgatóság vagyok, bár tudom, hogy ez messze nem elég a szakmához. Ezt is elvetettem, az okok ugyanazok. Szívesen dolgoznék a médiában, mert a kamera mögött, nem előtt. Szívesen dolgoznék, mint asszisztens, akit ugráltat a főnök. Akár egy magazinnál, akár egy irodánál. Szívesen dolgoznék, mint szerkesztő. Könyvszerkesztő. Szeretek olvasni és érdekesnek találom. De szívesen tanulnék nyelveket. Szeretnék megtanulni franciául, japánul, koreaiul, folyékonyan angolul. Szeretnék sokat utazni, megismerni kultúrákat.

A dédelgetett álmom az, hogy kiköltözöm Koreába, kiveszek egy nagyon pici, pár négyzetméteres lakást és egy kávézóban pincérkedem. Lehet, hogy hülyén hangzik, de én nagyon élvezném ezt csinálni. Nem kell, hogy vezérigazgató legyek egy hatalmas vállalatnál, nem kell, hogy hatvan doktorim legyen, nem kell, hogy limuzinnal járkáljak. Egyszerű életet akarok élni, Magyarországtól minél messzebb. Ez az ország egy pöcegödör. Csak visszatartja az embert. Pár napon belül végre teljesen én leszek, egyedül. Nem lesznek kötelezettségeim. Talán el kezdek tervezgetni. Van egy kevés pénzem, talán veszek egy vonatjegyet és elmegyek. Messze. És vissza sem nézek. De jó is lenne... De érzem, hogy gyenge vagyok. Annyi gátlásom van. Nehezen barátkozom, nem tudok kommunikálni az emberekkel. Senkivel semmi közöm nincs.

De ha most nem vesznek fel sehova, azt egy jelnek veszem. Nem fogok erőlködni. Nem akarok továbbtanulni. Azért, hogy aztán a képembe nyomják, hogy túlképzett vagyok és elküldjenek?? Csesszék meg. Nem éri meg. 12 éve szívok az iskolapadban, teljesen értelmetlen erőlködés az egész. Aztán cseszek el újabb 4-5 évet az életemből?? Azt már nem. Nem érdekel az iskola. A gyerekek nem hiába nem szeretnek oda járni.

Legszívesebben ezt most elolvastatnám a családommal, hátha felfognak végre abból valamit, amit próbálok megértetni velük. Kisírtam a szemem, de egyáltalán nem könnyebbültem meg tőle. Pedig reméltem, hogy legalább egy kicsit. Még mindig szarul érzem magam. Hát ez már sosem fog megváltozni? Örökké szívás lesz az életem. Ó, most biztos mindenki azt mondaná, ne panaszkodjak, mert van, akinek ilyen élet sem jutott, de az a helyzet, hogy leszarom, hogy más embernek mi jutott vagy mi nem jutott. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Így már érthető?

Szólj hozzá!

Ah~ Ma elkezdtem olvasni a Takumi-kun Series magáját. ^.^ Annyira más, mint a film. :O A szereplők jelleme is nagyon eltér, Takumi emberfóbiája is a mangában sokkal gyengébb, meg kevesebbszer tűnik fel, a legtöbbször csak említés szinten. A második kötet első kötetét kezdtem most olvasni. Az első kötet az első filmet öleli fel, de még most jönnek olyan részek, amik szintén az első filmben szerepelnek, így ez elég érdekes. Nagyon kíváncsi vagyok a következőkre. Kötetekre.

Annyira hihetetlenül jó ez a történet *w* És a rajzolása is szép hálisten :D Bele haltam volna, ha csúnya rajzok párosultak volna a csodás sztorihoz. :( A karaktereket tényleg nagyon fiatalnak csinálták meg, ahogy ugye várná is az ember, hiszen középiskolába járnak még. A filmben azonban hát nagyon felnőttek játsszák a karaktereket. Talán Takumi (Yanagishita Tomo és Hamao Kyosuke egyaránt) még az, aki fiatalnak néz ki tényleg. Gii... hm... talán az első filmben még igen, ő is, de Watanabe Daisuke szerintem nem igazán, bár nem vitatom, hogy nagyon jók alakítja Gii karakterét. :)

Na lényeg a lényeg, hogy most megint olyan Takumi fangörcs tört rám XD Azt hiszem holnap megint meg kell néznem a filmeket és persze olvasom tovább a mangát. Bár egy picit nem tetszik nekem, hogy a manga oldalon az utolsó rész a Vol.03 Ch.001. Ennyi? Hol a többi? :O Na majd kiderül. >.<

Címkék: manga takumi kun

Szólj hozzá!

Sikeresen túl vagyok a U-kiss "0330" dalszövegén és a F.CUZ "Wanna be your love"-ján is. :) Egész könnyű volt, bár a Kiss-eseknél megbajlódtam a rap-pel rendesen. >< De egész jó lett szerintem. :) Aztán most néztem, hogy Koda Kumi "Suki de" szövege is kész van, szóval nem értem, hogy a videót akkor miért nem csináltam még meg... Bár egy csomó kész munkám hever itt-ott... Pl. AJ "Wipe the Tears" szövege, ami már vagy egy éve kész van, videóm is volt hozzá (vagy van?), mégsem jutottam még el az időzítésig >< Watashi wa baka desu, ne~ XD Na talán ma. Tanulnom nem kell, rászánhatok egy kis időt. De csak akkor, ha megtalálom a pendrive-om, amin rajta van a szöveg. xD Addig Kumi-zok. :D Aztán kiszemeltem már magamnak a 2ne1 "It hurts"-jét is. Imádom a számot. De érdekelne még... Mi is... Ja igen, Brian Joo legújabb dala, nagyon szép szerintem, de még csak 2 napja jött ki, eddig nem találtam fordítást. Meg Seo In Gook "BROKEN"-jét is mindenképp akarom, nagyon szerelmes vagyok belé. :)

Címkék: fordítás dalszöveg

Szólj hozzá!

Hát megvan az új kis szerelmem. :) Mégpedig ez a gyönyörűség... Egy Nokia C3-00-s telefon. Hát nem csodaszép? :D Beleszerettem teljesen. Pöppet még szoknom kell, de szerintem jól ki fogunk jönni egymással. :) Mindig is ilyen típusú telefonra vágytam és hát most meglett. Úgy gondolok rá, mint ajándék magamnak, amiért sikerült elsőre a nyelvvizsgám.

Címkék: telefon

Szólj hozzá!

Nos, azt hiszem már ma nekikezdek  a sarkvidékről szóló, igen érdekfeszítő kiselőadásomnak, amit biológia órára készítek. :D Javítanom kell, bár ezt inkább a tanár akarja. Ugyanis ez nem érettségi tantárgyam, de még se legyen az, hogy mondjuk a második legrosszabb átlagunk biológiából van, hiszen az alapműveltség az első betűtől az utolsóig, másrészt osztályfőnök tanítja. XD Na mindegy, nem vitatkozom addig, amíg csak egy powerpointot kell összedobnom. Apropó powerpoint, ma megírtuk a second próbaérettségit informatikából. Nem félek tőle, szerintem mindent úgy csináltam, ahogy kellett. Persze az Excel feladatnál nem erőltettem meg magam, de azért a négyes így is meg lesz szerintem simán. Ha az előzőre meg volt a 74% vagy mennyi, akkor erre is meglesz.
Még mindig biosz. Mit mondjak el a sarkvidékről...? Hideg van, tűlevelű fák vannak, ott él a rémszarva XD Megkaptam H bioszkönyvét, mert abból kell kinézni az információkat, meg a jó öreg wikire támaszkodom. :) Jó lesz ez. Bár szerintem inkább a külsőre fogok ráerősíteni, hogy lássa a tanárnő, dolgoztam vele, nem is keveset. :D

Címkék: biológia

Szólj hozzá!

Ki vagyok az izmusoktól, de sikerült magamra aggatni egy új izmust.

ZE:A izmus

Az egész az All Day Long klippel kezdődött nálam. A Mazeltov nálam nem nyert. Még most is azt gondolom, hogy pocsék dal, ami a szövegét illeti. Amúgy jó dal ritmusilag és dallamilag. Arról nem is beszélve, hogy Siwan és Heechul milyen szexuálisan néznek ki a videóban és Minwoo csipő mozgása is ott van a toppon. :'D De a koreográfia sem lett olyan jó szerintem. Vannak benne jó részek, de összességében nem erőltették meg magukat a készítők, vagy nem is akarták... Na mindegy. Ezután úgy gondoltam, akkor nekem ennyi elég is volt a ZE:A-sokból, talán még sok is volt. Aztán kiadták az All Day Long klipjét és ez már sokkal jobb volt. A dal első hallásra megfogott, a videót nem tudtam hova rakni, hiszen verekednek benne, tipikus pasi cucc, nem lányoknak való. A dal maradt, a videót eleresztettem. És itt meg is áll a történet, mert a későbbiekben nem is foglalkoztam velük, nem is hallottam felőlük... De aztán jött az Idol League, amit ugyan nem a ZE:A-sok miatt kezdtem el nézni, de annyira hihetetlenül megtetszettek, hogy muszáj volt néznem. ^^ Hm... Hyungshik volt az, akit nagyon megkedveltem és Dongjun-t. Persze itt még mindig csak annyit tudtam róluk, hogy van két videójuk és kész. Tehát nevüket nem ismertem, ki mit csinál a bandában, állandóan összekevertem őket, nem tudtam elkülöníteni a tagokat. Kivéve leader-t, aki ugye elég meghatározó hangilag, így őt könnyű volt. xD Szóval Idol League összes részét megnéztem, mert látnom kellett őket. Sajnos ugye U-kiss-esek később már nem voltak a műsorban, aminek nagyon nem örültem, de ZE:A-sok maguk is tudtak akkora show-t nyomni, hogy kárpótoltak. :D És akkor lassan elérkezünk a mai naphoz. Egy kisebb szakadás következett ismét, mikor megint nem kutattam utánuk, a műsor is véget ért, elmaradtam tőlük. De mostanában valamikor leszedtem az új lemezüket, a Lovability-t és elég volt egyszer meghallgatnom a dalokat ahhoz, hogy totál belezúgjak a hangjukba, zenéjükbe. És ahogy nézegettem róluk képeket, nézegettem a klipjeiket és újra megnéztem egy Idol League részt... Most már ott tartok, hogy tudom a nevüket XD tudom ki kicsoda, ami azért nagy szó, nehéz volt megjegyezni.. ^^" Mindig összekevertem a neveket... A kedvenceimet is sikerült kiválasztanom. :) Heechul (Idol League szereplése miatt teljesen elragadott), Minwoo (szintén Idol League, meg amit olvastam róla az alapján láv), Siwan (szegényemnek volt a legnehezebb megjegyeznem a nevét X"D), Dongjun (maradt is, mert régen is nagyon szerettem), Kevin (ezt a típusú pasit mindig lávolom). Ami változás, hogy Hyungshik-et már nem szeretem. Valahogy rossz érzéseket keltett bennem. Viselkedésével, meg minden. Még talán Idol League alatt alakult ki ez bennem, már nem emlékszem.

Címkék: ze:a

Szólj hozzá!

Végre sikerült oda is eljutnom, hogy megnézzem ezt a részt. A magyar fordítók egy pöppet talán le vannak maradva... :/ Amit nagyon sajnálok, de ez van. Talán ők is érettségiznek (?). Na mindegy, addig ezen a részen csorgatom a nyálam, mert hihetetlenül jó rész. :) Na most egy kis spoiler...!!

Egyre jobban és jobban megszeretem a Daltonos énekesmadarakat. ^^ Bár szegény Pavarotti kimúlt, de nem fog hiányozni annyira. :"D Az a dal, a Black Bird, amit Kurt elénekelt tényleg nagyon szép volt és az még szebb volt, amit Blaine-ben kezdett kibontakozni azoknak a percekben. Úgy tudtam, hogy akkor köztük végre átszakad a gát és elszabadulnak az érzelmeik... Bár én azt vártam amúgy, hogy majd Karofszki-val fog összejönni Kurt, de ez milliószor jobb. :) Nagyon édes pár. Az meg már csak mellékes, hogy ezzel most kedveskedtek a yaoi mániás énemnek. XD
A dalok, amiket a srácok írtak nagyon jók lettek. A hajpánt ugyan borzalmasra sikerült, ahogy az "Only Child" is... ^^" Na ezért IS nem szeretem én Rachelt. Egyszerűen taszító számomra. Gyönyörű hangja van, de a többi... Rontja az összképet a személyisége és az arca, ahogy gesztikulál éneklés közben. Na meg Santana dala is nagyon odavágott. :'D Az a "pontypofa"... XD Mintha a fejembe látott volna, az én ki nem mondott szavaimat fogalmazta meg egy dalban. :D Ellenszenves számomra Sam Evans, a szőke hajával és a hatalmas ponty-béka szájával. Puck számát imádom. Egy csöppet ugyan szerintem ez is sértő lett, de összességében jópofa. De Rachel "Get It Right"-ja tényleg nagyon jól sikerült. Csodálatos dal. :)
Na meg a Daltonosok előadása... Annyira jó volt!! Itt tomboltam. :'D Bár, amit utána az a politikus zsűri csaj mondott, az felcseszte az agyam. >.< Hülye homofób.
 

Címkék: glee

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása