Most így visszatekintve... huh. Azért nem tagadhatjuk, hogy az érettségi időszak nem a legszörnyűbb az ember életében. 12 évig elvan, úgy ahogy, semmilyen nagyobb megmérettetés nem áll az ember előtt, aztán jön a 12. év és hirtelen komoly emberré kell változnod és tanulnod, mint az állat, hogy megírd és lefeleld a tételeid. Aztán jön a nagy puff. Rengeteg ember van a mostani osztályomban is, akiket nem vettek fel. Pedig aztán vannak köztük, akiknek 400 feletti pontszámuk volt. Mellettük én labdába se rúghatok... Mondjuk nem is akarok. :D
A lényeg, túl vagyok az érettségin. Durva, mennyire be voltam fosva és milyen könnyen lement az egész (nem mondom, hogy gyorsan, mert azért mennyi időt bent kell ülni, hallgatod az előtted felelőt, ha nem megy neki, rögtön elkezdesz azon agyalni, hogy majd te is úgy leégsz és belesülsz a feleletedbe... fölösleges idegeskedés). Azért sokat kellett szenvedni.
Innen üzenem minden idei és jövőbeni érettségizőnek, hogy NYUGI. Nem nagy szám az érettségi. Írásbelin még súghatsz is a társadnak... :"D A feleletnél meg lényeg, hogy folyamatosan beszélj és próbálj minél jobban felszabadult lenni.
Nem hármasok lettek az érettségijeim. 2 ötös, 2 négyes, 1 hármas. Ez jó. Örülök. Nem vettek fel sehova, de egyáltalán nem bánom. Nem tudom elképzelni, ahogy előadásokra ülök be. Nem. Az határozottan nem az én világom. Ahol most vagyok, jó helyen vagyok. Persze azért tartok a májusi vizsgáktól. Itt már angolul is kell felelni. Szakmai angol. >.<
Utolsó kommentek